Ha velem valaki leült volna a várandósságom alatt legalább egyszer, és őszintén elmondta volna a most következőket, rengeteg önmarcangolástól, lekiismeretfurdallástól, és felesleges stressztől menthetett volna meg. De senki nem tette, így már az utolsó trimeszter alatt beszippantott egy igazán váratlan harc.
Ez az Anyák harca, egy verseny, vagyis a “ki csinálja jobban küzdelem”. Egy érthetetlen csatározás, ami jót még nem szült.
Íme mi ellen vértezzétek fel Magatokat leendő és friss Anyukák :) :
1. Szülés.
Valahol a 9 hónap alatt kezdődik ez az egész “több csapatra oszlás” az anyák között, a szülés módjával kapcsolatban. Hiszen ha valamiért TE császárral készülsz szülni, mert így kell, vagy egyszerűen így akarsz, biztosan megköveznek.
Ezt követi a HOL szülés. Ha államiban szülsz, azt gondolják úgysem kapsz elég figyelmet, türelmet, cserébe viszont tuti elkapsz valami “bajt”. Ha magánban, akkor meg puccos vagy és felelőtlen, mert egyetlen magánkórház sem lehet olyan felkésuzült, vagy felszerelt, mint egy állami, és ha komplikáció történik bajban leszel…
2.Alvás.
Veled alszik? Akkor elrontottad, sosem fogod tudni kitenni az ágyadból, a házas életedet biztosan tönkremegy, a gyerek túlzottan ragaszkodó lesz.
NEM alszik Veletek? Sohaaa? Hát akkor biztos, hogy Te csak egy szívtelen teremtés lehetsz, aki nem tudja, hogy a gyereknek az első időkben nagyon sok testi kapcsolat kell, így ha nem alszol vele, szegény egy érzelmi analfabéta lesz…
3. Sírás pszichológia.
Hagyod sírni? Szegény, dehát csak Téged akar, így olyan embert nevelsz belőle aki sosem érzi majd magát biztonságban, szorongani fog...
NEM hagyod sírni? Akkor a gyerek a Főnök? Elkapattad, ő diktál, így jártál. Mostmár késő okosnak lenni…
4. Szoptatás.
Hallottatok már olyat, hogy valaki nem tud, nem szeret, vagy nem akar szoptatni? Számtalan oka lehet, de léteznek ilyen Anyák, akiket szintén imád az Anyák társadalma kirekeszteni.
Na és a MEDDIG szoptatás… ha csak 1-2 hónap, az semmi, hiába apadt el magától a tej, vagy egyszerűen nem ment, annyit tesz sokak szerint, mintha meg sem próbáltad volna.
Ha 1 év, 2 év, akkor meg biztosan nem normális az anya, mert, így akarja magához láncolni a gyereket…
(Ennél a résznél el kell mondanom, hogy, nekem ez az a gyengepontom, ami miatt úgy döntöttem megírom ezt a bejegyzést.…,mert ha a szoptatással kapcsolatosan kritizálnak egy Anyát, azzal ölre megyek… ,mert az anyatejért küzdeni pusztán csak 1 héten át, valami olyan lehet, hogy érzékeltessem, mintha az életedért futnál. Nem tudod meddig kell még futnod, de tudod, hogy futnod kell. Akkor is, amikor már nem kapsz levegőt, amikor már húznak, tolnak, hogy ne add fel, ami közben szembesülsz azzal, hogy minden fájdalomnál létezik még nagyobb fájdalom, amit mégis képes vagy elviselni. Én az első hónap alatt 10 évet öregedtem. És hogy megérte-e ? Őszintén? Soha nem fogom megtudni. Jó érzés volt a testemeből táplálni a fiamat, büszkének lenni magamra, hogy mindent megtettem érte, és az immunrendszeréért,de! És itt jön a DE! Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy legközelebb ugyanígy csinálnám. Legalábbis fejben nem. Biztos vagyok benne, hogy azért IS ment ennyire nehezen nekem, mert minden porcikámmal rá voltam görcsölve, hogy sikerüljön, és szoptassak.
Azért, mert elhitették velem, hogy a kizárólag anyatejjel táplálkozó baba lesz egészséges, hozzám kötödő, stb. stb. stb. És azt is, hogy még ha ebbe lelkileg bele is betegszel, mert nem látsz a napokon át tartó tejláztól, vagy hetente alakul ki tejköved, záródik el egy tejcsatorna, gyullad be a melled, vérzik, sebesedik, akkor is csináld, mert akkor leszel “jó anya”.
Arról is jó lenne, ha írnának a szakemberek, és beszélnének a tudós anyukák, hogy milyen hatással van ez lelkileg a Nőre, aki merő stressz ettől, és minden egyes mellretevés alkalomával folyik róla a víz, és a szoptató széket kaparja. Ez pozitív hatásal van rá? És a babára? Ő ezt nem érzi? Neki ez jó? Tényleg minden áron küzdeni kell?
Én őszintén mondom, hogy nem tudom. De azt igen, hogy nem fogok görcsölni, ha születik még kisbabám. Ha csak egy vagy 2 hónapig fogom tudni anyatejjel táplálni, akkor addig fogom, és nem fogom magam lelkileg teljesen kikészíteni mások véleménye miatt.)
5. Tápszer, hozzátáplálás.
Aztán a tápszer kérdés. Szorosan összefügg a tejtémával. A TÁPSZER szó sok anyukánál egyet jelent a MÉREGGEL! Szerintük akinek tápszeres a gyereke, az biztosan kövér lesz (“felfújt”) és egészségtelen. Szóval a tápszer is tabu.
A hozzátáplálás meg… 200 féle táblázat kering a neten, és mind különbözik. De biztosan tönkreteszed szegény picikéd gyomrát, beleit, ha valamelyiket nem követed betű szerint… és ha Te épp más táblázatot követsz, vagy ne adj isten “érzéssel” csinálod (nyilván az alapelveket ismerve), együtt kell élned azzal, hogy azt gondolják rólad, “nem érdekel” a gyereked jövője, mert úgy eteted, ahogy neked kényelmes…
6. Oltás.
Ott vannak még az oltások… ki így, ki úgy látja, érzi, gondolja. Érveknek Mellette vagy Ellene, a lényeg, hogy ez is ok a harcra legalább.
7. Vásárlás. Tárgyak, eszközök.
Aztán a használati tárgyak… Babakocsi, etetőszék, cumisüveg sterilizáló, és még sorolhatnám. Mindenki olyat vásárol meg, ami számára praktikus, szükséges, esztétikus, anyagilag leginkább megfelelő. Gondolnánk. Hát ez is megannyi csata alapjául szolgálhat pedig. Miért olyat, miért nem ilyet? Ez azért sokkal jobb, mert…a tied meg azért nagyon rossz, mert… Nem hallottad, hogy ez…. Nem olvastad, hogy az… sokkal jobb, sokkal rosszabb, ártalmasabb, egészségre károsabb, hatékonyabb, blablabla, mint amit épp TE választottál…
8. Mit MIKOR.
És a MIKOR-ok? A Te mááááár…. kezdetű mondatok…amikor görcsbe rándul a gyomrod, hogy valamit túl korán kezdtél… vagy a Te még neeem…kezdetűek? Az “úristen miről maradtunk le” érzéssel párosítva…
9. Munka.
És hát a munka. Dolgozni akarsz? Akkor minek szültél?! Szülnél még egyet? Akkor meg biztosan azért, mert nem akarsz dolgozni. Tehát lusta vagy. Semmirekellő. Semmi nem jó.
10. Élet a gyerek után is.
Énidő, szórakozás, kettesben a pároddal lenni… Ha úgy érzed szükséged van rá, nyilván nem vagy szülőnek való, vagy nem álltál még készen rá, nem bírod megszokni az új helyzetet, hiányzik a régi életed…. Ha viszont nem igényled, és nem jársz el, és mindent a gyerekkel együtt csinálsz, akkor csakis mártír lehetsz…
…végeláthatatlan a példák sora, de talán ezek az első idők legfirtatottabb témái.
Viszont miközben írtam, be kell valljam, hogy mosolyogtam. Ez a viselkedés egymással szemben az Anyák között, már annyira SOK(k), hogy szinte vicces. Persze csak így utólag. Amikor szembesültem az első vélemény ütközésekkel, kritikákkal, és szálltam vitába, cseppet sem volt az. Sőt. Megviselt, elbizonytalanított, és gyakran sírtam is, hogy biztosan nem csinálom jól. De túléltem, erős lettem, és most már mosolygok magamon is.
Valószínűleg azért, mert túl vagyok az Anyai lét első, bizonytalan időszakán, amikor az egész nap csak abból áll, hogy döntéseket hozzál, olyanokat, amilyenekhez hasonlókat korábban egyáltalán nem kellett. Olyan döntéseket, aminek súlya és következménye van. Az apró kérdésektől, a jelentős dilemmákig. A mikor etessek, fürdessek, fektessek típusúaktól, a nevelési irányvonalakat meghatározó típusú döntésekig.
Anya leszel, vagy épp most vagy kezdő Anyuka?
Tedd fel Magadnak a kérdést: Befolyásolható vagy és gyakran elbizonytalanodsz? …Valószínűleg igen.
Miért? -Mert először csinálod. Mert a döntéseid következménye vagy eredménye gyakran csak hosszú évek múltán mutatkozik meg, pedig Te biztosan szeretnéd a lehető legjobban csinálni.
Azt hiszem, ez normális. Az viszont, ahogy presszionálják egymást az anyák és csoportjaik nem normális.
Kizárni teljességgel ezt a sok behatást nyilván nem fogja tudni egy friss Anya jelölt sem, épp a befolyásolhatóságunk és bizonytalanságunk miatt sem, viszont az ítélkező Anyák igenis vissza tudnák fogni magukat, ha akarnák.
Ti pedig, leendő és friss Édesanyák, bízzatok Magatokban és a hozzátok valóban közelállókban! Hallgassátok meg a sok különböző véleményt, fontolgassátok, de legyetek erősek, és higyjétek el, hogy TI ÉRZITEK, TI TUDJÁTOK A LEGJOBBAN, hogy Nektek és a TI KISBABÁTOKNAK mire is van leginkább szüksége.
ui.: A bejegyzésemet némiképp "kezdeményezésnek" is szántam. Ha egyet értesz velem, és szeretnéd, hogy minél több mindenkihez eljusson a gondolat, hogy az "ANYÁK HARCA" mennyire ártalmas és felesleges, kérlek kedveld, oszd meg, és add tovább az olvasottakat. Segítsünk azokon, akik épp részesei ennek a háborúnak, vagy még csak ezután lesznek, és ébresszük rá az ítélkező Édesanyákat, hogy rossz az amit csinálnak. Köszönöm.
