Újra “divatba jött” Anyának lenni? Fiatalon szülni, akár több gyermeket vállalni? Várandósan is divatot diktálni, kisbabával is nagyvilági életet élni, utazni, szülőként is szabadon szórakozni?

Az én véleményem az, hogy soha nem is ment ki a divatból az Anyaság! Csupán többet hallottunk mostanáig a karrierjüket előtérbe helyező, és azt bőszen építgető feministákról. Napjainkban viszont, köszönhetően a sok közösségi portal térhódításának, a tévének, újságoknak, blogoknak, egyre több  Anyukát, és azok mindennapjait is megismerhet a világ. Gyönyörű, pocakos nőket, finomakat főző háziasszonyokat, a gyermekükért rajongó csinos Édesanyákat.

Olyan Nőket, akikkel könnyen, és nagyon szívesen azonosulunk. Könnyebben és szívesebben, mint az elérhetetlen ikonok csillogó életével. Hiszen valószínűleg legtöbbünk élete ebbe az irányba tart, és sok más dolog mellett mindannyian vágyunk a Családra, picibabákra, boldogságra. Legyen szó a még várandósság előtt álló huszonévesekről, vagy a kisgyermekeiket nevelő harmincasokról, negyveneskről és a kettő közötti széles rétegről… :)

Engem személy szerint a hideg ráz, amikor valaki azt mondja, hogy azért szülnek, szülünk mostanában olyan sokan (főleg “fiatalok”), és zeng ettől a média is annyit, mert divat lett!!! És nem az állítástól van hidegrázásom, hanem attól, hogy ezt pejoratív értelemben teszik.

Miért kellene rosszul éreznem magam attól, hogy 25 évesen életet adtam az első gyermekemnek, és ettől még boldog is vagyok ?!

Azt gondolom, hogy talán azért, mert az emberek nagy része a gyerekvállalást azonnal a szülők anyagi helyzetével azonosítja, vagyis azzal, hogy “megtehetjük”. Úgy értem anyagilag, tehát, hogy “van pénzünk gyereket vállalni”, és nem kell a negyvenes éveinkig várnunk. És ez, ebben a nehéz világban inkább “szégyen, és titkolandó”, mintsem példaértékű és hangoztatható. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a “megtehetik” állítás legalább részben, de ne lenne igaz. Nyilván egy diáklány és a diák párja akár több, hosszú, együtt töltött év után, az ösztöndíjukból kevésbé bátran alapít családot, mint a jobb munkával rendelkezők. Itt szívesen írtam volna, hogy a BIZTOS állással rendelkezők, de úgy érzem ma már igen kevés olyan dolgozó ember van, aki bátran jelenti ki, hogy az ő anyagi helyzete, munkája, állása BIZTOS. Emiatt természetes, hogy kevesebben bátorkodnak gyermeket vállalni. De azon a rétegen túl, akik kívülről, már látszólag is megtehetik, és szívesen teszik részben vagy egészben a világ számára láthatóvá az életüket, is van számtalan olyan pár, aki szerényebb körülmények között élve is boldogan válik szülővé.

Milyen kellemes lenne, ha nem lennének előítéletek, nem igaz?

Ha nem látnánk azonnal a sok kérdező szemében mit is gondolnak valójában a kérdéseik mögött…

…amikor azt kérdezik Tőled:

-        terhesen, hogy “hány éves is vagy”?...

-        anyaként, hogy “mikor is akarsz visszamenni vagy elkezdeni dolgozni?...

-        csinos szülőként, hogy “mégis hogyan van időd magadra”?...

-        társként, hogy “na de hogyan tudtok a gyerek nélkül kimozdulni”?...

…stb., stb., stb.

Szerintem mindannyian tudjuk miért kérdezik, és hiába adsz bármilyen választ, már régen tudják magukban, mit is gondolnak Rólad, szerintük mi a válasz a feltett kérdéseikre.

Pedig szerintem, és hangsúlyozom SZERINTEM, ennél szebb, és örökkévalóbb DIVAT nincsen, és ne is legyen a világon!

Ha teheti, élje át, és kövesse minél több nő ezt a fajta divatot.  És ha sokszor nehéz is, mert nagyon sokszor az, akkor is lássák, tanulják minél többen, hogy egy Nő várandósan és Anyaként is legalább annyira gyönyörű, aktív és az életét élvező ember tud maradni, mint amilyen függetlenként volt. És ez egy jó dolog. Nem csak a legfelső társadalmi réteg kiváltsága. Ez mindenki szuverén döntése.

Én imádtam a terhességemet, a pici majd a hatalmas pocakomat. Imádtam szép lenni várandósan (is), és mindennél jobban imádom a Fiamat és az Anyaságot. Szeretem összeöltöztetni a családomat, még ha sokak szerint ez béna is, és legalább akkorra örömmel tölt el Neki vásárolni egy új ruhát, mint amilyen magamnak…. –ez tényleg igaz, még ha hihetetlennek is tűnik :D

És bár SOHA nem voltam egy rajongó típus, nem volt kedvenc színészem, bandám, sportolóm, mostanra ez is megváltozott. Rajongok a terhességért, az Anyaságért, a Fiamért, a szülői életformáért. Azokért a nőkért, akik mindezt büszkén élik meg. A bloggerekért, akik erről írnak, a fashionistákért, akik erről postolnak, a rokonaimért, barátnőimért, ismerőseimért, akikről tudom, hogy ugyanígy éreznek.

Sok a vélémenyeink, módszereink, technikáink közötti különbözőség, a vita még barátok között is, mégis összeköt minket valami, valami nem megfogható. Ha kívül nem is, belül hasonlóak vagyunk, hasonló érzésekkel. Én legalábbis így látom, és mióta tagja lettem a “szülők hatalmas családjának” sokkal jobban tisztelem az embereket, sokkal kevesebb előítélettel élek velük szemben.

Anyukák, szülők! Szerintem egészen nyugodtan csináljunk továbbra is “divatot” az Anyaságból, és éljük meg annyira boldogan és optimistán, amennyire csak tehetjük. Legyetek szépek, bátrak, és maradjatok Nők! Vegyetek nyugodtan jó ötleteket, tippeket azoktól, akik szívesen megmutatják bárkinek mitől érzik jól magukat a bőrükben!  Ha csak a postára vagy bevásárolni mozdultok ki is nyugodtan legyetek szépek, és csinosak, hiszen ettől Ti is jobban érzitek majd magatokat a bőrötökben, és töltődjetek a környezetetek energiáiból, a mindíg jóleső pozitív visszajelzésekből!

Végezetül a példák teljességének igénye nélkül, néhány inspirálóan csinos, boldog, gyönyörű Kismama és Anyuka a környezetemből, akiktől bátran tanulhattok! + 1 rólunk is :)

Köszönöm Csajok és fiúk :) : Heni+ Doni, Jenny, Kriszti+Oli, Vivi+MiniMax, Evi+Lili, Bubu